Soul Graffity

"Tisztelt kollégák!

Ma 9 óra körül a Sóház környezetében folyó, a metróépítéshez kapcsolódó tereprendezési munkák során a kivitelezők átvágták az épületet elektromos árammal ellátó vezetéket.
Ez azt eredményezte, hogy az összes rendszereinket azonnali hatállyal le kellett állítani, hiszen a szünetmentes áramforrás 30 perc áthidalási időt biztosít.
Az ELMÜ 1/4 11-kor jelezte, hogy az áramszolgáltatás helyreállt. A rendszerek újraindítása ekkor még nem volt lehetséges, mert a géptermi klímaberendezést nem lehetett újra üzembe helyezni. A hálózati szolgáltatást - amely kis hőterhelésű - helyreállítottuk, de a központi rendszerek indítása csak 1/2 1-kor volt lehetséges. A technológia által megengedett legnagyobb sebességgel folyamatosan állítjuk vissza a szolgáltatásokat, reméljük a mai napon minden elérhetővé válik.

Üdvözlettel:

X.Y."

ki szobrásznak szobrot állít
s ki képet fest a festésznek
ki zenéjéből  nótát formáz
s halált kér az életnek

ki magányosan énekel
és tömegesen verset ír
ki elássa a saját csontját
és érzelmeket telesír

ki vésőjének kopott csonkját
rímeiben széttöri
ki fél mímelni szokott báját
s a szomorúság szétveti

magányosan ül az ágyon
feslett képet festeget
szakadt húrral pengeti
a szörnyen hamis éneket
 

Ódon villa volt ő, nyolcvanpár éves, magasztos, nemes, és öreg, öreg... nagyon öreg. Bár testét az idő acélfoga által okozott repedések megrogyasztották, lelkéből és hatalmából egy csöppet sem vesztett.
Mióta az eszemet tudom, ismerem őt. Kímért volt, de barátságos, és szelíd. Gyermekei voltunk, ott nőttünk fel vigyázó termeiben, és szívtuk be a Balaton illatát erkélyén üldögélve. Szerettük őt, és ő viszont szeretett minket. Ám az idő felette, és felettünk is eljárt. A gyermekek kirepültek, és gondoskodó szülőnk, a vén kastély elenged bennünket. Nem is tehet mást szegény, keserű ez a búcsú, de szükséges, és hasznos. Minden búcsú nehéz, de felemelő, és emlékezetes is egyben. Mi megtettük a magunkét: lementünk, ünnepeltünk, jól éreztük magunkat. Ő is megtalálta a módját a búcsúra. Nem csalódtam benne most sem.
Bár az ilyen öreg, lélekkel bíró épületek fizikai valójukban nem tudnak hatást gyakorolni a mi anyagi világunkra, de ottalvásunkkor az álomsíkra különböző dolgokat tudnak képezni. Mindig szerettem itt aludni: jóleső, hosszú álmok voltak. Ahogy most is: érzelemmel teli, képekkel teletűzdelt, hosszú és kellemes álmok. A szokásos illattal és a zöldes-fényes reggellel. Valóságos művészet ez, amit volt ideje tökélyre fejleszteni.
Álmomban éreztem a szeretetét. Ég veled!
 

Az angyal szemébe nézni
Szabályok közt élni
Zavaros füstöt szívni
Egy utolsó tűt kérni
És csak félni, félni, félni...
 

fáradt vagyok. lefekszem  aludni

Akik azt gondolják, hogy Budapest éjszaka alszik, azok nem is sejtik, hogy mekkorát tévednek. A város ilyenkor egy teljesen más arcát mutatja, de éber, mint egy bokorban lapuló, áldozatra leső vadállat.
Budapest nappal akár még kedvesnek is tűnhet: a Citedellán bámészkodó turisták, a Margit-szigeten üldögélő párocskák, a Szabadság-hídról a vízbe köpdöső egyetemisták mind-mind egy élettel teli főváros képét keltik, és a naivabbak még azt is hihetik, hogy Budapest szereti őket. Pedig ez koránt sincs így. A helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A városnak szüksége van az emberekre és viszont. De nem szeret, csak megtűr. Hogyan is szerethetné azokat, akik a nap 24 órájában rongálják, mocskolják és tönkreteszik a vén óriás testét, lelkét. Budapest nappal vár. Vár az éjszakára.
Éjszaka a város alvás helyett végre visszaadhat kicsit a szenvedéséből. Kiokádja az utcára a nappal összegyűlt mocskot, és nem válogat, nem kegyelmez senkinek. A komoran, fenyegetően álló villanykarók sárga fénye, a villódzó neon, a kocsmákból kiszűrődő mámorfény uralkodik ilyenkor. Az éjjeli-főváros felveszi valós arcát. Káosz a rendszerben, és rendszer a káoszban. Amikor bármelyik utcasarkon késsel a szívedben végezheted, amikor senki nem bízik senkiben, amikor a részeg fiatalok lepik el a villamosokat, amikor hányásfoltokat és a faltól az útig tekergő vizeletcsíkokat kerülgeted. A hajléktalanokkal megtelt, húgyszagú aluljárók, a panelek ajtónyitóinak búgása, a sötéten, gonoszul rohanó hatalmas Duna. Egy teljesen más társadalom ez. Itt nincsenek szabályok, törvények, igazságok. A bűnben született gyermek bölcsője. Sörszagú éjszakai járatok, tolvajok, kurvák, stricik, kidibó- és verőemberek, kegyetlen, alvilági harcok. Hogy egy flakon kannás bor, vagy egy kerület uralma a tét, az már lényegtelen. Ember embernek farkasa. Mindenki a saját harcát vívja a budapesti éjszakában, és a város mosolyogva nézi végig perverz vízióit. Szürreális gondolatokat álmodik az utcákra, amik, ha nem figyelsz jól, hamar magukkal ránthatnak.
És amikor már az utolsó kocsma ajtajára is lakat kerül, amikor az utolsó gyilkos is visszahúzódik vackába, amikor még nem indult el az első villamos, de már elment az utolsó éjszakai busz, akkor a város elszunnyad. Mély, és zavaros álomba merül arra az egy-két órára, ameddig a fáradt, kiábrándult arcú emberek dolgozni indulnak, és az utcák ismét a nappali életre rendeződnek. Az első villamoscsörömpölésre a város is felébred, és megkezdi egy újabb fárasztó, és fájdalmas napját. Ismét hagyja, hogy megtűrt polgárai húsába marjanak, lelkét marcangolják egészen addig, amíg ismét éjjel nem lesz.
 

Próba, szállós, egy kolesz, sör, mégegy kolesz, még egy kis sör, buli, tömeg, zöld meg piros lézerfény, amibe ha belerakom a kezem, akkor tök jó, sok-sok kilocsolt folyadék a földön, mámoros-fülledt levegő, ótvar zene, részeg picsák és zöld tündérek, hajnali séta, sáros cipő- ez volt a tegnap

Másnap, 2-kor kelés, gyógynövény hiány, félszáraz hideg tészta, zöld tea, tomi, német, koszos kék melegítőnadrág, jenny élettelen tekintete- ez a ma

Korán kelés, gyakorlat, beszámoló, fáradság, kávé, andersen, cimborák, 200ft-os sör, bizakodás a közeljövő remekbeszabottságában- ez a  holnap
 

A fiú és a lány ott lapultak egy bokor mögött. Bár a nappal már jócskán az éjszakába vágott, nem mondhatni, hogy hideg volt. A srácnak még melege is volt, pedig fölül csak egy kopott, csíkos pólót viselt. Talán valami izgalom féle fűtötte belülről, vagy csak a nyári éjszaka volt a kelleténél is melegebb. Ki tudja.
-Meddig várunk még?- kérdezte a lány. Huszon-pár éves forma lányka volt, szemében még a kamaszkor kíváncsi csillogása. Ennek ellenére nem volt éretlen vagy értetlen az efféle dolgokhoz. Különben nem hozta volna magával a fiú.
-Mindjárt befut. Türelem.-
S valóban, nemsokára zakatolást hallottak a távolban, ami elnyomta a kabócák és tücskök eddigi monopol hanguralmát, és a fák között két fénypötty jelent meg, amik rohamos növekedésnek indultak. Megérkezett az éjféli expressz az állomásra.
A srác kimondhatatlanul izgult. Pedig már olyan sokszor megleste. Minden egyes nap ugyanakkor, ugyanazzal az utolsó vonattal érkezett. Mégis mi lesz, ha ma mégsem jön? Totálisan hülyének fogja nézni a lány. Nem, az nem lehet. Biztosan ma is megérkezik.
Mintha mindketten átérezték volna a helyzet drámai voltát, még szusszanni is alig mertek, csak várták, hogy megjelenjen egy alak. A srác már jó párszor, a lány még egyszer sem látta.
A vonat nyikorogva megállt, egy ajtó nyitódásának halk nyekkenését vélték kihallani a roppant vas-szörny tömegéből.
-Ő az- súgta halkan a srác. Attól félt, hogy a lány még mindig kicsit őrültnek nézi. De nem, ezt akkor is meg kell mutatni neki. Ő érteni fogja.
Hosszú-hosszú másodpercek, amíg a vonat ismét elindult tovább jól kitaposott útján. Egyetlen, csupán egyetlen sötét alak maradt az elhalkuló peronon. Elindult a kis ösvényen, át a parkon, a vásroska felé. Ahogy közeledett a bokorhoz, ami mögött rejtőztek, a lány már egészen jól ki tudta venni a furcsa alak részleteit. Hosszú, sötét ballonkabátot vislet, fejére szürke kalap húzva. Kezében kopott, ősöregnek látszó bőrtáskát cipelt. Járása magabiztos, de egészen lassú, átitatva valami furcsa magasztossággal és kimértséggel. Egy kicsit ilyesztőnek is hathatott hirtelen. A lány csak akkor mert szólni, amikor már tisztes távolságban járt a furcsa alak.
-Mi ez az egész, hova hoztál?-nézett furcsán a fiúra. Most egy pillanatig tényleg elgondolkozott azon, hogy nem teljesen normális.
-Gyere-mondta a srác. Megfogta a lány kezét és felsegítette a bokor mögül -Szeretném, hogy te is lásd-
-De mit, az ég szerelmére? Egy kalapos ürgét éjfékor a városban sétálni?-
-Bízz bennem, kérlek- A srác tudta, hogy ez a kritikus pont. Túl kell lépni valahogy kettőjüknek, azon, hogy ő nem igazán normális.
Aztán elindultak. Tisztes távolságból követték a különös alakot, ügyelve arra, hogy ne tévesszék szem elől. Bár a lány próbálta azt mímelni, hogy nem így van, de valóban elbűvölte ez a figura. Volt benne valami, ami a lényéből áradt, és ami miatt mind a ketten csodálták. A srác már ismerte ezt az érzést. Imádta.
Teltek a percek, egyre magasabbra és magasabbra kaptattak fel a városka utcáin, fel a kicsiny hegy tetejének irányába. Észre se vették, ahogy elrepült egy röpke óra, és máris a legfelső utca vége felé érkeztek. A legfelső utca legvége egy kilátó szerű kiugróba torkollott, ahonnan az egész városkára rá lehetett látni. Alant egy ezerszemű, mécsesként pislákoló óriás. Megérkeztek. A furcsa alak megállt a kilátó szélénél.
-Most- súgta izgatottan a fiú. -Gyere ide- mondta még halkan, majd bebújt egy alkamasnak tűnő cseresznyefa árnyékába, a lánnyal együtt. Lélegzetvisszafojta várták, mi is fog történni, főleg a lány, akinek fogalma sem volt arról, mi sülhet ki ebből az egészből. És akkor megkezdődött:
A férfi precíz, betanult mozdulatokkal nyitotta fel a kopott bőrtáskát, és elővett belőle egy trombitát. Nézte egy hosszú pillanatig, megtörölte egy-kétszer, majd a szájához emelte. És elkezdődött. Felcsendültek az Il Silenzio hangjai. Az egész város halkan visszhangozta az ismerős hangokat. A férfi olyan csodálotosan játszotta a takarodót, ahogy még senkitől sem hallották. Mindkettőjüknek könny szökött a szemébe. Elragadó pillanat volt. Csak álltak a fa árnyánák takarásában, és hallgatták, miként altatja el az egész várost a trombitás. Elképzelték, hogy minden kis fénylő pötty egy-egy parányi kis lélek, ami eddig várt arra, hogy álomba szenderülhessen. Az égen magasztosan, a Hold vigyázta a különös szertartást.
Véget értek az utolsó hangok is. A trombita visszakerült a helyére. A férfi végrehajtotta napi kötelességét. A városka most már aludhatott. Olyan nyugalomban, ami csak a legboldogabbak kiváltsága.
A fiú és a lány még sokáig álltak ott a kilátó szélénél, fel sem tűnt nekik, ahogy a trombitás visszaballag az ösvényen, és valahol ő is nyugovóra tér. Még egy utolsó pillantást vetettek az ezerszemű mécses-óriásra, és ők is hazaindultak. Szótlanul ballagtak egymás mellett. Egy zöld kertkapu előtt megálltak. Egymás szemébe meredtek az éjjeli csendben.
-Köszönöm-mondta halkan a lány, és belépett a kapun
A srác elégedetten ballagott haza. Sikerült megosztania a titkát vele. A titkot egy különös trombitásról, aki minden éjjel eltaltatja a városkát, az éjjeli expresszel érkezve.

 

Művésznek kell az ihlet. A múzsát elő kell csalogatni. Ha kell, alkohollal, vagy kicsit többel. Valahogy így. Így szeretném én is egyszer:

 

Péntekizmus és szombatizmus után most egy kis vasárnapizmus is álljon itt. Reggel felkelsz, bekapcsolod a telefonod, jött egy sms, hogy "hívj fel légyszi", felhívod a Tibit, aztán reggeli, tea, és irány az oktogon hangszerrel a háton. Odaérsz kb 10:45-re. Épp jó, zenélés fél 2-ig, aztán irány óbuda, kajálás, roséfröccs, aztán este haza, és kész. Kész az új szám szép nyersen. Imádom az ilyen vasárnapokat! Tessék hallgatni!
http://soundcloud.com/tajbaj/fourth-solo
 

Rég volt ilyen kellemes szombat estém, mint tegnap. Végre sikerült megtalálni Budapest azon arcát, ahol igazán jól érezheti magát az ember. Máté hívott meg a Szabad az Á-ban tartandó koncertjükre, ők voltak a HiJack, utánuk pedig nem más, mint a jó öreg Roy papa és zenekara tolta, már nem a Roy és Ádám, hanem a Pesti Flash. Józan buli is lehet jó, ha jó a zene meg a hangulat, ez bebizonyosodott, mert hát ugye mindkét zenekar nagyon jól muzsikált, a hely pedig egy kis Los Angelesi underground könnyűzenei klub hangulatát adta vissza, amit csak könyvekben meg filmekben láttunk, mert csórók vagyunk és sose fogunk eljutni Amerikába, meg annyira nem is szeretnénk, mert itt van nekünk Európa, azon belül is Magyarország Budapesttel együtt, ami tud még kellemes dolgokkal szolgálni, ha egy pillanatra el tudjuk felejteni a metróaluljáró meg a nyolcker hangulatát, és kicsit ki tudjuk élvezni ezeket a remek dolgokat, amik ott vannak a szemünk előtt, csak nehéz észrevenni.
Szóval tényleg bejött a dolog, a HiJack fülbemászó, magyar nyelvű, szellemes dallamai, és profi hangszerelése, a Pesti Flash meg hát maga a veterán groove rock n roll. Iszonyat funky gitár és nagyon underground hangzás, pazar!
Végezetül hadd ajánljam ezt a kis myspace oldalt, tessék hallgatni!
http://www.myspace.com/hijackzenekar
 

Igen, sajnos nem minden péntek olyan kellően jóleső. A péntekizmus nem teljesen megvalósítható azt hiszem. Miután tegnap rendesen átvertek, és hülyét csináltak belőlem (bár nagyobb következménye nem lesz reméljük), most egyedül vagyok. Ami alapvetően jó, mert ilyenkor lehetsőég nyílik az alkotásra. Csak a rögzítés nem megoldott itt nálam, úgyhogy elég nehéz helyzetben vagyok. Ezért most itt alkotok. Kezdek kajás lenni, ami nem jó dolog, meg úgymond unatkozni is, ami még annyira sem. Szóval a tegnapiról meg annyit, hogy Anna, "ki vagy tiltva", de hogy miért, azt senki sem tudja. Ki érti ezt?

Eme  képen napokon keresztül dolgoztam különböző festési eljárásokat kipróbálva, mire sikerült megalkotnom. Sokat gondolkodtam és ittam, és végül sikerült megalkotnom az önarcképem. A lila szín a sötét háttér előtt az alkoholt jelképezi. A kék szemek és a sárga nyelv pedig a berúgást. A fehér orr és a piros orrjukak az abszintot. A fejem tetején az Ilex aquifolium levele pedig a magyalt. A sarokban a basszuskulcs pedig a pinát a zenét. Nos, azt hiszem sikerült!

Itt a tavasz, dagad a fasz. Micsoda találó mondás, nem? Valóban, mennyivel jobb a kedve mindenkinek, hogy reggel ide-oda menet süt ránk a napocska, dalolásznak a madarak, és még az eső is szakad egy kicsit délután, de nem az a hideg téli eső, hanem a kellemes jó illatú tavaszi. És még dagad is a fasz. Hát nem csodás?:)

Hát igen, nem olyan jó dolog az a sok alkohol, mint ahogy első blikkre tűnik. Pedig tegnap elhatároztuk hogy "mértékkel" és "módjával" és hasonlók, aztán valahogy mégsem sikerült. Az emlékek megint valami rejtélyes mágia folytán széttöredeztek, aztán el is tűntek valahol. Ismét elbeszélésekből rakom össze a tegnap estét, és hát be kell valljam magamnak, hogy én az ún. eltűnős részeg vagyok, akit aztán mindenki keres és senki sem talál. Ha jól sejtem, én sem találtam senkit, és a buli sem volt valami jó... magyarán izé. na. Eltűntem egy sokadik dimenzióban. Hajnalban visszajöttem ide, aztán írtam egy posztot, amit szerencsére sikerült gyorsan eltávolítanom, mert elég nagy faszság volt. Megmagyarázhatatlan dolgokat művel velem ez az alkohol. Nem is olyan jó dolog.

Drive up and down thru water
Live where poor
Big dreams nice
Sighing babys go to work

My name's rooted look
Thru the back of the room
Play him a tune down low
If the sun could melt like snow
I would run to you and flow into
A cloud running away into you.

Írni, mert úgyis fos lesz. Milyen csúnya szó, pedig csak 3 betű. Legyen innentől sof. Sokkal szebb, és tudtommal nincs is más jelentése. Szóval sof fáradt vagyok. Aludni kéne, de nem akarok, mert reggel olyan szar lesz felkelni az "Aint talk about love" gitárintrójára, és bele kell majd gondolni korán reggel, hogy 3 óra alatt mind meg kell tanulni azt, amiből majd be kell számolni, és nem fog menni valószínűleg. És utána valamit összeszedni németre, kicsit futkosni, rohanni németre, szart se tudni, rohanni vissza, meccset nézni, totálkárosnak lenni, és ugyanitt ülni ugyanekkor. Hát, kicsit kiábrándít, ezért inkább nem alszok, mert így még ma van. Csütörtökön felkészületlenül mesélni, kötelezően buliba menni, magamat szarul érezni, részegen hazaérni, reggel felkelni, és örülni, hogy péntek és végre lazulhatok egész nap, és nem kell mindenkinek megfelelni. Legszebb nap. Péntekista leszek, eldöntöttem.Aki szeretne csatlakozzon! Ez a poszt is de kurva szar lett. Inkább lefekszem a picsába...

Az a helyzet, hogy kurva hideg van. És ezt nem csak azért merem kijelenteni, mert totálisan meg vagyok fázva, és az elmúl 2 percben 34-szer tüsszentettem, hanem azért is, mert oda és idefele jövet is szarrá fagytam, a jéghideg havas víz egészen felkúszott a bokámig, miközben a havas eső záporozta vékony sapkával satnyán takart fejbúbom. Séta közben egészen össze voltam feszülve, úgy, hogy pont a gerincem közepén éreztem azt a kis pontot fájni, amit mindig. Aztán hazaérve is kurva hideg volt/van, rám van terítve mindenféle textil-gyolcs izé, ami melegíthet, és folyik az orrom, és hideg az ágy meg a padló, és nem tudok felkelni, és érzem, ahogy a sejtjeimben a jégkristályok kialakulnak, és átszúrják a sejtfalat, és minden vérzik. És a vér a taknyommal együtt szétfolyik a padlón, és reggellre összefagyok, és minden kibaszottul hideg. Nos, kb ennyire lehet most hideg. Úgy saccra.

Elsőként hadd meséljek nektek az ifjú levendulaültetvényes kisállatról. Legyen mondjuk sólyom. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú sólyom, aki szerette a Lamiacieae család tagjait, ezért levendulát termesztett vagy 2-3 hektáron. Olyannyira szerette az ajakosokat, hogy maga szüretelt minden egyes évben. Csak járt az ültetvényen, és vagdosta kicsiny metszőollójával a gyönyörű lila növényt. Így élt nap mint nap, esténként gitározott, és kemény abszint-függőnek is volt mondható. Télen fázott, de legalább szép verseket írt és gyűjtötte a jégcsapokat az ereszről. Amik szép lassan elolvadtak a csőrében, mert abban gyűjtötte őket. Aztán ahogy eljött a tavasz, kiült a tópartra, és szép dalokat énekelt a többi sólyomnak, akik lányok voltak, és nem fiúk. Pedig a legtöbb ember még azt is hihette volna, hogy buzi, mert a sólymokat nehéz megkülönböztetni első ránézésre, hogy most melyik a fiú és melyik a lány. Így telt örömteli kis élete, amíg jött egy svéd vadász, és szanaszét lőtte a puskájával. Olyan ocsmány látvány lett ezután a kis madarunk, hogy el sem mesélem. És hogy mi lett a 2-3 hektár levendulával, a gitárral, és a sólyomlányokkal? Nos, azt én már nem tudom.
Tanulság:nem jó dolog művésznek gondolnod magad, mindemellett még lovasit is utánozni, mert akkor azt mondják rád az emberek, hogy ejnye kisfiam! ejnye! a kurva anyád!
 

Valami új dolog lesz itt. Teljességgel másmilyen, mint ami az eddigi volt, és mégis kísértetiesen hasonló. Izgalmas mi?:)