Sosem felejtem el Tibor barátom hozzám intézett szavait, amelyek valamikor a nyári éjszakában hangzottak el egy meglehetősen pocsék korszakomban: „Feri, nem kell, hogy a zene az életed legyen… mondjuk úgyis az lesz.” És hogy a Sors, Isten, vagy a Jószerencse keze van-e…