Soul Graffity

Akik azt gondolják, hogy Budapest éjszaka alszik, azok nem is sejtik, hogy mekkorát tévednek. A város ilyenkor egy teljesen más arcát mutatja, de éber, mint egy bokorban lapuló, áldozatra leső vadállat.
Budapest nappal akár még kedvesnek is tűnhet: a Citedellán bámészkodó turisták, a Margit-szigeten üldögélő párocskák, a Szabadság-hídról a vízbe köpdöső egyetemisták mind-mind egy élettel teli főváros képét keltik, és a naivabbak még azt is hihetik, hogy Budapest szereti őket. Pedig ez koránt sincs így. A helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A városnak szüksége van az emberekre és viszont. De nem szeret, csak megtűr. Hogyan is szerethetné azokat, akik a nap 24 órájában rongálják, mocskolják és tönkreteszik a vén óriás testét, lelkét. Budapest nappal vár. Vár az éjszakára.
Éjszaka a város alvás helyett végre visszaadhat kicsit a szenvedéséből. Kiokádja az utcára a nappal összegyűlt mocskot, és nem válogat, nem kegyelmez senkinek. A komoran, fenyegetően álló villanykarók sárga fénye, a villódzó neon, a kocsmákból kiszűrődő mámorfény uralkodik ilyenkor. Az éjjeli-főváros felveszi valós arcát. Káosz a rendszerben, és rendszer a káoszban. Amikor bármelyik utcasarkon késsel a szívedben végezheted, amikor senki nem bízik senkiben, amikor a részeg fiatalok lepik el a villamosokat, amikor hányásfoltokat és a faltól az útig tekergő vizeletcsíkokat kerülgeted. A hajléktalanokkal megtelt, húgyszagú aluljárók, a panelek ajtónyitóinak búgása, a sötéten, gonoszul rohanó hatalmas Duna. Egy teljesen más társadalom ez. Itt nincsenek szabályok, törvények, igazságok. A bűnben született gyermek bölcsője. Sörszagú éjszakai járatok, tolvajok, kurvák, stricik, kidibó- és verőemberek, kegyetlen, alvilági harcok. Hogy egy flakon kannás bor, vagy egy kerület uralma a tét, az már lényegtelen. Ember embernek farkasa. Mindenki a saját harcát vívja a budapesti éjszakában, és a város mosolyogva nézi végig perverz vízióit. Szürreális gondolatokat álmodik az utcákra, amik, ha nem figyelsz jól, hamar magukkal ránthatnak.
És amikor már az utolsó kocsma ajtajára is lakat kerül, amikor az utolsó gyilkos is visszahúzódik vackába, amikor még nem indult el az első villamos, de már elment az utolsó éjszakai busz, akkor a város elszunnyad. Mély, és zavaros álomba merül arra az egy-két órára, ameddig a fáradt, kiábrándult arcú emberek dolgozni indulnak, és az utcák ismét a nappali életre rendeződnek. Az első villamoscsörömpölésre a város is felébred, és megkezdi egy újabb fárasztó, és fájdalmas napját. Ismét hagyja, hogy megtűrt polgárai húsába marjanak, lelkét marcangolják egészen addig, amíg ismét éjjel nem lesz.