Van úgy, hogy leülök gitározni, gyújtok egy-két gyertyát, és elhatározom, hogy megírom a világ legjobb számát. Aztán csak szenvedek a húrokon, nem tudom átlépni a saját korlátaimat, és a begyakorolt riffek jönnek elő újra és újra. Egyszerűen nem megy, nincs meg a varázslat. Ilyenkor leülök írni, az általában jobban megy.
Ha közösen zenélünk a barátaimmal, akkor egymás korlátait szép lassan megszüntetjük, és mindig képesek vagyunk a világ legjobb számait megírni újra és újra. Olyankor valóban ott lebeg a varázslat végig a levegőben közöttünk, és valami láthatatlan csatornán áramlik közöttünk a zene. Olyan sokan leírták már ezt, híres és nem híres emberek egyaránt, mégis aki nem tapasztalta még, az nem tudhatja, mekkora értéke és hatása is van ennek. Ezért érdemes élni. Amikor megszületik egy dal, ahogy először felcsendülnek a harmóniák, az jobb érzés, mint egy orgazmus. Ha választanom kéne, miről mondok le örök életemre: a barátaimmal való zenélésről vagy a szexről, minden bizonnyal az utóbbit tenném a fekete listára.
Sokaknak megadatott az, hogy a világ legtermészetesebb módján együtt zenélhetnek, sok éven keresztül mint legjobb barátok, mint testvérek, minden nap próbálhatnak, jammelhetnek, számokat vehetnek fel, és nem mellesleg a világ legjobb zenészeivel tehetik meg mindezt.
Nekünk nem ilyen egyszerűen alakul a történetünk, soha nem is alakult, mégsem vagyok irigy. A távolság és a hosszú szünetek megtanítanak megbecsülni minden egyes pillanatot, amit a zenekarral közösen tölthetek. Érzem magunkban az átütő erőt, s mégsem csinálhatjuk azt, amire születtünk. Olyanok vagyunk, mint a középkori szerzetesek. Böjtölünk, várunk, imádkozunk. Igazi funky monk-ok, a szó legszorosabb értelmében.
Élettelen dolgokat töltünk meg élettel. Ha a kezedbe fogsz egy gitárt, az még önmagában csak egy darab fa meg fém alkatrészek. Bele kell töltened a lelkedet, hogy valóban úgy szólaljon meg, ahogyan legbelül érzed. Őszintének kell lenned, különben halott ügy az egész. Aki zenélt már életében, az tudja is, hogy máshogy nem megy. Ilyenkor mind meztelenek vagyunk, és sebezhetőek. Ilyenkor a világ tetején vagyunk, és senki sem törölheti el a boldogságot a szívünkből.
Hajónapló, sokadik bejegyzés, mindig ugyanarról. De nem baj, nem számít. Eljön a nap, amikor véget ér a böjt, és megtölthetjük az üres szobákat élettel és varázslattal. És a ti szíveteket is boldogsággal, ha hallgattok minket. Legalább is ezt szeretnénk.
