Egy újabb asszociációs játék, részegen, ami szerencsére jelen esetben nem tükrözi a valóságot
Perc.
Hát így állunk. Bár kiálthatnék, a világba. Hogy hallja mindenki, aki látott valaha is egy percre. De ugyanúgy megmaradunk, egyedül, féltve minden gondolatot, amely kettébassza a tökéletes körre rajzolt véres hányásdarabokat. Gyrossal. Mert az menő.
Minden menő, ami kicsit is jobb, mint mi vagyunk. Mert te sohasem hánytál üvöltve tábortűzbe, egy-két könnycseppel oldva részeges bánatod. Nem voltál ilyen. Egyszerű ember voltál, aki szeretetre vágyott, s mégis egy kötelet kapott egy apró ciánkapszulával és egy revolverrel, ami mindig is töltve volt, de sosem sütötte el senki, mert várt az ilyenekre. Túl jól csináltad ahhoz, hogy rosszul csináld, és fordítva. Add fel. Íme, elvesztél
1:52
2012.01.22. 02:00
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://soulgraffity.blog.hu/api/trackback/id/tr73663876
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.