Két döglött veréb az út szélén,
Az egyik te vagy, a másik meg én.
Befagyott lelkünk két kicsi gyöngy,
Szép sorba fűzik majd Odafönt.
Két száraz levél a víz színén,
Lehúz az ár, vagy elvisz a szél.
Szívünkbe gonosz féreg kerül,
Minden, mi édes, megkeserül.
Gyöngysorunk majd a Tündér kezén
Csillagfényt szór az ég mezején.
Holt lelkünkkel ha együtt futunk,
Törött szívünkre gyógyírt hozunk.
Két kicsi vércsepp a kés hegyén,
Az egyik te vagy, a másik meg én.
A szétfolyó időben elmerülünk,
Mindent, mi közös, elfeledünk.
