-Ki vagy te?
-Én vagyok a sors
-Hagyd ezt a fellengzős, képszerű beszédet! Ki vagy te!?
-Én vagyok a vihar első esőcseppje, az elvetélt magzat utolsó sikolya, kétségbeesett édesanyja első döbbenete, az utolsó izzó heroincsepp, amely az aranylövést bevégzi, a halálravárók utolsó gondolata, a megvakulók utolsó napsugara, sebesültek első csepp vére, az első féreg, amely agyvelődet kirágja, mihelyst a föld mélyére kerülsz.
-Miért jöttél?
-Hogy eléd tárjam a jövőd
-Honnan tudod te azt?
-Épp az előbb mondtam
-Inni valamit?
-Egy teát légy oly szíves
-Feketét, zöldet, gyümölcsöst esetleg?
-Zöldet
-Mindjárt hozom
...
-Tessék
-Köszönöm
-És mondd, mi az én sorsom?
-Tessék, nézz bele a csészébe, s meglátod magad is
Belenéztem
...
Tomboló, hullámzó asztrálvihar, itt-ott lilás villámok csapkodnak. Aztán élesedik a kép, vagy éppen homályosodik. Szürkeség, gonosz gondolatok úszkálnak a házak között, koszos sikátorok párolgó csatornabűze, szennyes étel, éteri mámort követi az édeni gyönyör. Feszült gerincek roppannak itt és amott is. Eltaposnak, nincs arcuk, nagyok, félelmetesek. Éteri mámort követi az édeni gyönyör. Ellazult, szétfolyós boldogság. Kemény, fájós ébredés.
...
-Nem túl bíztató
-Úgy gondolod?
-Úgy. Van remény azért?
-Van. Remény mindig van. Mihez kezdesz most?
-Mégis miből választhatok?? Elfogadom, vagy sem?
-Bármikor változtathatsz. A forró ital apró hullámai mindig másként fognak majd kirajzolódni előtted. De vigyázz! Ha elfogy a teád, már nincs min változtatni!
-Meghalhatok?
-Meg
-És akiket szeretek, velük mi lesz?
-Gyászolnak. Haragudni fognak, amiért gyenge voltál
-Akkor hát el kell hajóznom?
-El
-Messzire?
-Ahová szeretnél. Ha okosan kormányzod a hajódat, egy szép ívvel visszatérsz majd ide.
-Félek
-Az természetes. És jó. Azt jelenti, hogy még ember vagy.
-Lehetek más is?
-Lelkét hátrahagyó kóbor árny, vagy merev test, kinek szívét kitépték. Vagy ezernyi más.
-Nem segíthet senki?
-De igen. A legjobb most mégis az lesz, ha magadon segítesz.
-Gyenge vagyok
-Mindenki erős, csak a gyengék nem hajlandók ezt tudomásul venni. Kényelemből, bánat vagy egyebek miatt. Ne légy szánalmas!
-Nem vagyok. Azért az csak igaz, hogy kicsi vagyok?
-Mihez képest? A világot összetartó ősi gondolathoz képest valóban. Tudattalan élőkhöz mérten óriás.
-Magányos leszek?
-Talán. Ha akarsz. Ha nem akarsz, nem leszel
-Mégis ki lesz velem, ha ezer hullám közt hánykódok a hatalmas tengeren, tomboló viharok bábjaként?
-Bárki. Aki megtalál. Aki megszeret. Aki megszán. Akire te találsz rá. Ezt nem tudhatom. A magányban mindig ott az érték, és az értékben az ember. Az ember alkot, az alkotót megbecsülik. Az alkotó jó ember, és a jó ember barátra talál. Ezt vésd jól az eszedbe!
-Ez jól hangzik... Hát, köszönöm!
-Ugyan. Hisz... ezért jöttem. Finom volt a tea. Most mennem kell
-Látjuk még egymást? Egészen megkedveltelek
-Remélem nem. Az azt jelentené, hogy még mindig a kikötőben állsz, és a hullámokat bámulod.
