Soul Graffity

Él valahol messze egy ember, magas bércek közt, közvetlen a felhők alatt, távol bármitől, ami élő. Ez az ember boldogabb mindannyiuknál.
Fedél van a feje fölött, minden reggel hűs patak vizében fürdik, mestere a vadászatnak és a halászatnak. Ez az ember verseket, könyveket ír, fafurulyán muzsikál, ismeri a csillagok és a felhők nyelvét, minden állat és növény nevét,  tud olvasni a szélben és a madarak reptében.
Magas gerincek zárják el az emberi társadalomtól, de nem volt ez mindig így. Ez az ember világhírű művész lehetett volna. Épp úgy, ahogyan elismert sportoló. Intelligenciában és műveltségben is messze az átlag fölöttinek volt nevezhető. Kiváló miniszter, ügyvéd vagy cégvezető vállhatott volna belőle. Ezer találmányát szabadalmaztathatták volna, hasonló számú könyve, verseskötete, tudományos cikke jelenhetett volna meg.
Ez az ember mégis egyedül él, messze a hegyekben, közvetlen a felhők alatt, távol bármitől, ami élő. Ez az ember otthagyta a társadalmat, az emberek oly szörnyű világát, amihez csak vér, szenvedés, és izzadság kötődik. Ahol egy leheletnyi boldogsághoz, ezer sóhajnyi fájdalommal kell fizetni.
Ez az ember félt. Félt, és elbujdosott. Szerette az embereket, és gyűlölte őket. Épp ahogyan magát is.
Ez az ember végtelenül szomorú. De mégis, boldogabb mindannyiunknál.