ágyban fekve
gondolatok kergetik egymást,
beléjük hasít a kegyetlen valóság
mikor rímek nem találják egymást
kidagadt pupillák keresik egymás báját
nem érzem az angyalok száját
mikor a dobos üti a kávát
mit éltem én át? nevek, dallamok, kedves altató szólamok
hol a valóság? seholsem, mert virtuális és pszichedélis
szavakat alkotó, világot átfogó, mindent megértő szellem
alszik nemsoká
vég nincs, csak visszatérő álom
félek, az élet túl bonyolult, és túl egyszerű, amit érzek
éj
2010.06.29. 01:28
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://soulgraffity.blog.hu/api/trackback/id/tr292117587
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.