Lassan éjközépet üt az óra
két parány mécs világít
holdfényszonáta hangjai sorra
bontják ki lelkem holtszobáit
nem vagyok költő csak
álmodó voltam tán
sokhibás verslábak
értek be száraz fán
azt hiszem féltetek
s valóban szerettem
barátim értetek
bármeddig elmentem
szeretek mindenkit
szívem csak befogad
s végre nem félemlít
ha látom az arcokat
ezt talán nem érted
s valóban boldog lesz
lantomat nem kérted
ki szerelmet tőlem vesz
s hidd el most őszintén
boldog s egy vagyok
lelkemet őrizték
s félték az angyalok
szeretlek titeket
fájdalom már nem tép
s áldom az éjeket:
igen, az élet szép!
imádom, ölelem
mindazt, mi körülvesz
szerettem, kérlelem
s lantom az éjben lesz
leszek hát álmodó
sorsomat nem félem
édent vagy kínt hozó
művemet bevégzem
szeretlek titeket
és őszintén, köszönöm!
Őszintén álmodni
2010.09.15. 00:35
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://soulgraffity.blog.hu/api/trackback/id/tr482297159
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.